Norvég agykutatók vizsgálati eredményei szerint a kézírással lejegyzett tartalom jobban rögzül az agyban, ezért tanítása nem nélkülözhető.

Az agy aktivitásának egyedi jellemzői árulkodók lehetnek már a betegség preklinikai stádiumában.

A 2015-ös diagnosztikus kritériumrendszernek köszönhetően több neuromyelitis optica spektrum betegségben szenvedő beteget tudtunk diagnosztizálni és idejekorán kezelni, javítva a betegség kimenetelét. Az aquaporin-4 ellenanyag felfedezése után az anti-MOG-ellenanyag-pozitív esetek tovább árnyalták a képet.

A szkizofrénia szerteágazó – a kutatásban, az oktatásban, illetve a beteg­ellátásban releváns – betegségkoncepcióinak áttekintésére vállalkozik a cikk, beleértve a kraepelini, a bleuleri, a neurobiokémiai és az evolúciós megközelítéseket. A hipotézisek igazi szellemi kihívást jelentenek, jóllehet egyik sem magyarázza meg minden oldalról a szkizofréniát.

A pszichiátriai betegségek hátterében funkcionális képalkotással kimutat­ható működésbeli, hálózatbeli eltérések állnak. Számos betegség – pl. a szki­zofrénia – az agyi hálózatok betegségének is tekinthető. A közeli jövőben ez a felismerés hatással lesz a klinikai gyakorlatra és a klasszifikációs rendszerek­re. 

Az agyi elektromos aktivitás vizsgálata lehetővé teszi az agyműködés nagy időbeli felbontású, noninvazív elemzését mind nyugalmi állapotban, mind feladatvégzés közben. Az együttesen „kisülő” neuroncsoportok szinkronizált működéséből fakadó oszcillációs aktivitásmintázatok elősegítik az idegi hálózatokon belüli és a hálózatok közötti konnektivitást és kommunikációt, így vizsgálatuk az agyműködés megértéséhez alapvető.